Letöltések

LETÖLTHETŐ TANULMÁNYOK  - IRÁNYVÁLTÁS a textil-, bőr-, cipő- és ruhaipar fenntarthatósági és körforgásos gazdasági átalakításához

Külföldi jó gyakorlatok vizsgálata (3.1.2.2.bb)

A tanumány bemutatja, hogy jelenleg milyen fenntarthatósági jellegű problémákkal néz szembe az iparág globálisan. A súlyos környezeti, társadalmi és etikai jellegű kihívásokra számos válasz született. A tanulmány szerzője  példákat válogatott olyan érdekes koncepciók, illetve vállalati gyakorlatok, iparági programok és kezdeményezések.közül,  amelyek specifikus vagy általános környezeti, társadalmi és etikai problémára kívánnak megoldást kínálni, vagy legalábbis jobb teljesítményt nyújtani. Az iparág szempontjából releváns tanúsítványok, címkék és szabványok, illetve egyéb eszközök széles palettájából választhatnak a cégek, ha szisztematikusan és verifikálhatóan kívánják a működésük és termékeik fenntarthatóságát, környezeti és társadalmi teljesítményét javítani. A konklúzióban a szerző arra a következtetésre jut, hogy bár egyre több és átfogó program, kezdeményezés van az iparágban a környezetileg fenntarthatóbb és társadalmilag igazságosabb gazdasági szektor érdekében, sajnos ezek önmagukban nem elegendőek, mert a világgazdaság jelenlegi rendszere és feltételei, illetve a vállalatok érdekviszonyai, rövid távú szemlélete és működési elvei, logikája alapvetően ellentétesek a valóban a körforgásos gazdaság elvein nyugvó, fenntartható textil- és ruhaipar létrehozásával.

A kollektív szerződések tapasztalatai a ruhaiparban és a kapcsolódó alágazatokban (3.1.2.2.da)

A tanumány az elérhető empirikus kutatások, statisztikai adatok és kollektív szerződések alapján áttekintést nyújt a textil-, ruha-, bőr- és cipőiparban a kollektív tárgyalások aktuális eredményeiről és problémáiról. A vizsgált ágazatokban a kollektív szerződéses lefedettség elsősorban a szakszervezetek hiánya, az alacsony szervezettség miatt alacsony. A hatályos kollektív szerződések rendszeres felülvizsgálata az ágazatban nem történik meg, ennek következtében rendelkezéseik egy része ellentétes az Mt. szabályaival. A hagyományosan kollektív szerződésben szabályozott kérdésekben az ágazat kollektív szerződései egyébként kiegyensúlyozott szabályozást mutatnak, de csak egy kollektív szerződéshez kapcsolódik aktuális bérmegállapodás, vagyis a munkafeltételek legfontosabb kérdését a munkáltatók a szakszervezet részvétele nélkül rendezik. Az ágazat erősen kitett a gazdasági helyzet, ezen belül a lakossági fogyasztás változásainak, ezért jelen helyzetben nem várható, hogy ezek a tendenciák megváltoznak, egy következő fellendülés időszaka lehet az, amikor a szociális partnerek jelentősen javíthatnak ezen a helyzeten.   

A magyar textil-, ruha-, bőr- és lábbeligyártó ipar helyzete az ezredforduló után (3.1.2.1.aa)

A hazai könnyűipar belső szerkezete jelentős mértékben alakult át az utóbbi évtizedekben: elsősorban a bőripar és a textilipar relatív megerősödése, a bőriparon belül átlag feletti dinamikát mutató autóipari bőrtermékgyártás komoly tényezővé válása, valamint – főként a nagyobb vérveszteségeket szenvedett ruházati és cipőiparban – a saját termékfejlesztési és márkaépítési törekvések gyarapodása jellemző. Az ágazat helyzete Kelet-Közép-Európa (és Dél-Európa) legtöbb gazdaságára jellemző,  sajátossága ugyanakkor, hogy mind a négy alág (textil, ruha, bőr és cipő gyártása) megőrizte viszonylagos jelentőségét: a szerkezeti változások nyomán kiegyensúlyozattabbakká váltak az alágak közötti erőviszonyok. Kevésbé pozitív, hogy a textil-, ruha- és cipőgyártó alágak munkatermelékenysége és bérköltségei tekintetében legfeljebb Románia és Bulgária sorolható hátrébb az Európai Unióban. A könnyűiparra a nők (fizikai) foglalkoztatásának dominanciája jellemző. A monoton, megterhelő munkához párosuló alacsony béreket a munkaadók béren kívüli juttatásokkal, jóléti intézkedésekkel, valamint rugalmasabb foglalkoztatási feltételekkel igyekeznek kompenzálni. Ezzel együtt is kicsi a könnyűipari szakmák vonzereje a fiatalok körében: az idősebb generációk nyugdíjba vonulásával – az iparág zsugorodása ellenére – gyakorlatilag általánossá vált napjainkra a munkaerőhiány. A jövőbeli versenyképesség, környezeti és társadalmi fenntarthatóság összekapcsolódik: a termék- és tevékenységszerkezet-váltás (az iparág javuló imázsa) egyszerre feltétele és várható következménye a képzett és motivált fiatal munkaerő alkalmazásának.  A könnyűipar egészének zsugorodásával és lokális koncentrációinak meggyengülésével szükségszerűen felvetődik a különböző alágazatok összefogásának és országos szintű megszervezésének igénye.

Környezeti kihívások -  fenntartható gyártási folyamatok, környezetvédelem a textiliparban (3.1.2.1.ac)

A szerző bemutatja a textilipar környezetterhelő tényezőit, a 4E kémiai szerepét a környezet védelmében, és foglalkozik a természetes szálak nyerésénél, ill. a mesterséges szálak előállításánál a környezetkímélés lehetőségeikel, valamint a fonal- és cérnagyártásnál, ill. a kelmeképzésnél a terhelőtényezők csökkentésével. A környezetkímélő kikészítési technológiák kapcsán ismerteti a mercerezés, a lúgkreppelés, a színezés, a kémiai textilmintázás és a végkikészítő eljárások területén alkalmazható célirányos megoldásokat. Az ipari víz felhasználásának csökkentése, a szennyvíz terhelő tényezőinek mérséklése kiemelten szerepel az összeállításban. Az energiafelhasználás csökkentése, a geotermikus energia temperálásra való használata mellett a tanulmány az enzimek alkalmazására, a szuperkritikus széndioxidban történő színezésre, a nanotechnológiai alkalmazásokra és a plazmakezelő eljárásokra is kitér. Foglalkozik speciális, környezetvédelmet szolgáló textiltermékekkel, a textilhulladékok és maradványanyagok csökkentésének módjaival, továbbá az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését biztosító speciális műszaki textíliákkal is.

A fenntartható textilgyártás követelményei és tanúsítása (3.1.2.1.ac)

A fenntarthatóság nem csak az Európai Unióban, hanem az egész világon cselekvésre készteti a szakembereket. A fenntarthatósági igények tengerében elengedhetetlenek a harmadik fél által ellenőrzött kritériumokon alapuló összehasonlítható döntések. Ezt a célt szolgálja a megkülönböztetésre alkalmas önkéntes védjegyek odaítéléséhez szükséges követelmények kielégítése. Ezek a jelek („öko-címkék”) segítik a gyártókat, forgalmazókat és a végfogyasztók abban, hogy figyelembe tudják venni a gyártás ökológiai hatásait. A jelenleg forgalomban lévő termékeken található többféle védjegy, amelyek a környezetkímélő ill. a fenntartható gyártásra utal, a fogyasztók számára sokszor nehezen értelmezhető, és egyik alapvető jellemzőjük, hogy népszerűségük a különböző termékcsoportok tekintetében rendkívül különböző. A legismertebb megkülönböztetésre alkalmas jelek nemzetközi összehasonlító elemzéséből egyértelműen megállapítható, hogy az OEKO-TEX® védjegy követelményei összességükben a legszélesebb körűek. A fenntartható gyártás követelményeinek szigorodása egyértelművé tette, hogy a termékek tanúsítása ártalmas kísérőanyagokra önmagában nem elég. Így alakult ki a STeP by OEKO-TEX® (Sustainable Textile and Leather Production, azaz fenntartható textil- és bőrgyártás) rendszere.

LETÖLTHETŐ PROSPEKTUSOK

Munkaerőpiaci kihívások a divatiparban

Fenntarthatósági kihívások a konfekcióiparban